Dominika szüléstörténete 2023.07.28.

AUM-os kismama jógásom, Dominika szüléstörténetét hozom most nektek. Péterfy kórház, indítás 41+1 hétre ballonnal, burokrepesztéssel és oxitocinnal, méhlepényi kikönyökléssel – minden Dominika engedélyével, és gátvédelemmel. A kórházi személyzettel elégedett volt Dominika, a szülését nehéznek élte meg. Beszéltünk vele a perinatus.hu kezdeményezésről, a feldolgozás lehetőségéről. A maradvány keresztcsonti fájdalom megoldására pedig már kapott is időpontot Csáki Enikőhöz, egy szuper gyógytornász manuálterapeutához ?? Beszéltünk arról is, hogy ha esetleg még gondolkodik az anyatejes táplálásban, az bármikor elindítható a szoptatás újrakezdésével, segítséget akár az lll.hu, akár az ibclc.hu oldalakról találhat. A babasírás csökkentésére pedig felelevenítettük a „Meséld el a babádnak a szülés/születés történetét” módszert. Felajánlottam a kis család asztrológiai elemzését is, hogy a megismerés folyamata felgyorsulhasson, és a gondozás, nevelés, orientálás tudatosabban történhessen. Köszönöm a megosztást, Dominika, gratulálok és sok boldogságot kívánok a gyönyörű kislányhoz! ??
„Kedves Eva,
Nagy boldogsággal ertesítelek, hogy június 21.-en 12:36- kor megszületett lanyunk, Mara. 3320 gramm és 50 centi. Szóval most már több mint egy hónapos és mostanra sikerült egészen jól összeszokni. Mara sokat alszik és sokat eszik. Gyorsan növekszik. Most már 4320 gramm és 56 centi.
Két dolog miatt írok neked. Elsősorban szeretném megosztani a szülésélményemet. Amit nem fogok fel teljes mértékben rossz élménynek. De majd bővebben lejjebb.
Másodsorban, szeretnék tanácsot kérni, hogy szülés óta elképesztően fáj a keresztcsontom, medencém, csípőm tájékán. Sokszor alig tudok felkelni, elindulni, szinte bicegek. Rossz ülni, feküdni minden irányban, tehát oldalt vagy háton. Szeretném megkérdezni, hogy ezzel a problémával hova fordulhatnék? Tudnál esetleg ajánlani szakembert?
Esetleg reumatológus, manuálterapeuta?
Szülésélményem:
Kislányom, Mara 41+1 hetre született. Úgy tűnik, szeretett volna meg bent maradni. A szülést indítani kellett és volt benne sok beavatkozás. Mindegyikbe beleegyeztem.
A terhességem során, főleg a vege fele nagyon diszkomforterzes volt mar letezni. Szinte egyáltalán nem tudtam kenyelmesen mozogni/ jogazni, többnyire hiaba vigyáztam, mindig valamim nagyon fajt. Jóga utan talán még jobban. Soha nem voltam ennyi kiló, nehezemre esett minden mozdulat. 67-ről 88 kilóra híztam.
Terminustúllepes miatt felvettek a kórhazba 40+6dik napon, ahol a szülés előtti ejszaka ballonfelhelyezes volt (kereken 41.hét) , zart mehszáj miatt. Ez mar okozott nemi fajást, de végül el tudtam aludni. Reggelre a ballon nem esett ki magától, így nehezekkel kellett rasegíteni, ahol szintén sűrűsödtek a fajásaim. Miután kiesett reggel fel9-kor, az orvos megállapította, hogy 5 centit tagultam. Ezen nagyon meglepődtem. Úgy éreztem minden nagyon nehezen indul be. Következett a burokrepesztes. Újabb erősebb fajásokat okozva. Viszont itt a tagulas megallt. Így fel 10kor oxitocint kezdtek adagolni. Szinte azonnal nagyon erős fájásaim lettek, kétpercenként. Egészen sokaig képes voltam meg allva, az agy szelen ülve, fittlabdan ülve vajúdni. Igyekeztem figyelni a légzésre is, de tulajdonképpen nem nagyon jutott eszembe semmi amit nalad tanultam. Férjem segített a légzésben. Miután mar ezek a pozíciók sem voltak kényelmesek, felkerültem az agyra, ahol oldalfekvesben a labam között volt egy mogyoróhej formajú fittlabda, ezt rendkívül hatekonynak éreztem. Igaz sokszor olyan érzésem volt, hogy csúszik el. Pedig abba is belekapaszkodtam, illete az alattam lévő lepedőbe is. Mivel nem volt kényelmes hogy a férjem kezét szorítsam. Mindkét oldalon 5-5, majd 3 tolónyomás volt (ezeknél még a szülésorvos is segített, nyomta a hasamat - ebbe is beleegyeztem). Az utolsó 3. tolásnál mondták hogy vágni kellene a gátat és kezdték előkészíteni az ollót, erre én rátoltam egy negyediket és kibújt a kislányom feje. Gondolom valahol távol hallottam, hogy gátmetszés következne és minden erőmet összeszedve, igyekeztem megelőzni ezt. Sikerült. Teljes gátvédelem lett a végén. Miután Mara feje kibújt, két tolás következett még és kint volt, megszületett. Azonnal a mellkasomra rakták. Először én csak a hosszú kezeit láttam, és igyekeztem csak arra koncentrálni, hogy fogjam őt erősen, nehogy leessen rólam. A placenta "megszülése" sem volt fájdalommentes. Belül a hüvelyemben kellett 2 öltéssel varrni. Ezután volt 2 óra aranyóránk.
Hozzátenném, hogy az elejétől kezdve a kórházban töltött idő végéig, mindenki nagyon profi volt, mindenki nagyon kedves volt.
A kórházbafekvéskor még egy orvos próbált rábeszélni a császárra, arra hivatkozva, hogy szűk a csípőm és nem fog kiférni a baba. De elég gyorsan sikerült meggyőzni az orvost, hogy hadd próbáljam meg természetes úton, első baba, stb stb. Egyébként Mara születése után pár perccel ez az orvos pont bejött a szülőszobába és gratulált, hogy sikerült természetesen. A férjem azt mondta, hogy büszkén válaszoltam is hogy igen sikerült és köszönöm a gratulációt. Nem is emlékeztem erre. ??
Az egész szülés alatt leírhatatlan fájdalmat éreztem. Alig alig volt benne fokozatosság, nyilván az oxitocin miatt. Azért is egyeztem bele minden beavatkozásba, mert egyszerűen azt éreztem, hogy nem halad a dolog magától. Nem pontos megfogalmazás, de minden vágyam az volt, hogy legyen kint már a baba, mert különben szétszakadok.
Pár napig, talán amíg a kórházban voltunk, nem is nagyon jött elő lelki szinten semmi érzés. Annyit éreztem, hogy nehéz volt, fizikailag mindenképp. Annak ellenére, hogy mindenki azt mondta körülöttem, hogy mivel anyukámnak és húgomnak is viszonylag könnyű és rövid szüléseik voltak, én is erre számíthatok.
A lelki érzetek csak idehaza értek el. De akkor szinte mindig, amikor eszembe jutott a szülés, zokogásban törtem ki. Összekuporodva férjem karjaimban sírtam sokat sokszor. Azóta már ez a nagyon nehéz érzés enyhült. De érzem, hogy cipelem magammal és beszélnem kell majd valahol valamikor erről.
Annak ellenére, hogy az aranyóra alatt lányom szopizott előtejet, a szoptatás végül nem sikerült. Szinte minden az felé terelt, hogy tápszerrel etessem Marát (alig van anyatejem, Mara nem fogadja el a cicit és) sok körülmény vezetett odáig, hogy Mara azóta teljesen tápszeres baba. Mohó, sokat kér enni. De sok utána olvasással, azt hiszem beletanultam a tápszeres etetésbe. És Mara több mint 1 kilót hízott 1 hónap alatt és 6 centit nőtt. Ami számomra pozitív megerősítés. De mindenképpen a szoptatás kudarcáról is kell majd beszélnem valahol valamikor.
Mara egyébként az elején sokat sírt, alig tudtunk rájönni, hogyan tudnánk neki segíteni. Azóta viszont szinte teljesen átalussza az éjszakát, vagy 1x ébred. A nappalok is szépen alakulnak. Eléggé szociálisnak tűnik, hamar elkezdte figyelni az arcunkat, belenézni etetés közben a szemembe, és sokat mosolyog. Még sokat is alszik nappal. Ébren minden érdekli, a kontrasztos képeken túl is, leskelődik, figyel, tekeri mindenfelé a fejecskéjét, és mindenre rácsodálkozik. Férjem mondta, ha kimegyek a szobából, addig figyeli az ajtót míg vissza nem térek. Sokszor alszik a mellkasomon. Eddig a kiságyában aludt, én meg a szobájában egy ágyon. Hajnalban sokszor annyira igénye van velem lenni, hogy a kihúzott kanapén a nappaliban alszunk tovább reggelig együtt. Az elmúlt estéken éreztem erősen a hiányát elalvás előtt, hogy hiába van tőlem 1 méterre a kiságyában, hiányzik mellőlem. Nem tudok azonnal reagálni, pedig sokszor nappal ha csak hozzáérek azonnal megnyugszik. Szóval ma a szobájában lévő ágyat kihúzzuk, szélesítsük és együtt fogunk aludni. (ő a babafészekben, ami eddig is ott volt a kiságyában). Talán, hogy így alakulnak a dolgok, a kapcsolatom Marával, hogy érzem hogy kötődik hozzám, szereti, hogy hozzáérek, hogy ennyit mosolyog, megerősítés abban, hogy nem okoztam kárt neki abban, hogy beleegyeztem az összes beavatkozásba születése során. Hogy nem lett neki teljesen traumatikus élmény. Bár valaki mondta nekem, hogy hasonlóan élhette meg ő is ugyanúgy mint én. Megkérdezhetem mi erről a véleményed, Éva? Ha szükséges lenne foglalkoznunk ezzel, Marának a szempontjából, akkor hova lehet egy ilyen dologgal fordulni?
Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikerült a levelem. Remélem hasznos lesz a csoportban olvasóknak.
Előre is köszönöm a választ és a tanácsokat.
Pár képet csatolok, természetesen az emailt és a képeket is megoszthatod névvel.
Üdvözlettel,
Dominika”

Kövess minket a Facebook-on!